Valahogy, úgy alakult, hogy szerepet kaptam a Gt. szervezésében, így jelen voltam a helyszín kiválasztásában. Egy szombati reggel Anikóval, Viktorral és Buluval terepszemlét tartottunk, és mindjárt az első szállás mellett döntöttünk. Gyönyörű hely volt, egy kissé elöregedett közösségi házzal. A szállás tele volt kisebb-nagyobb szobákkal, konyhával, közösségi teremmel. Az épülethez tartozott még focipálya, meg egy jó nagy tisztás is. Minden adott volt a kikapcsolódáshoz…

Egy dolog azonban zavart. Mit fogunk itt csinálni 10 (TÍZ) napon keresztül?!?!?! Ugyanis ameddig a szem ellátott nem volt semmi. Se ember, se út, se falu, se ház, semmi. Semmi. Csak a kis házikó. Mivel fogjuk elcsapni az időnket, mit csináljunk, hogy ne unatkozzunk, hogy ne unjuk meg egymást? Ezen gondolkoztam folyamatosan.

Aztán elkezdődött a tábor. Minden perce valódi élmény és öröm volt. És nem csak utólag, hanem közben is. Jöttek mentek a programok, a játékok, a zenélés, a tánc, az áhítat, a dicsőítés és mi tényleg csak örültünk mindennek, Mindenkinek. Hagytuk, hogy a jó dolgok megtörténjenek velünk. Valahogy Isten nagyon megáldotta a programlistát !

És Isten velünk volt, és megáldott mindent és Mindenkit!

Isten velünk volt és nekem megmutatta, hogy milyen kevés tud lenni 10 nap!

Egy nagy élmény volt!!